A kutyatejfélék családjába tartozó cserje (Manihot esculenta) már a XIX. században is fontos tápláléka volt a trópusi területek lakosságának. A Dél-Amerikában őshonos növényt elsősorban ott termesztették, ahol eleve száraz az éghajlat, illetve a lehulló kevés csapadék időbeli megoszlása is bizonytalan.
A manióka vagy kasszáva ma a kukorica mögött a második legfontosabb szénhidrátforrás a Szaharától délre fekvő afrikai országokban. Naponta 500 millió ember fogyaszt maniókalisztből készült ételeket. A közismerten vízigényes kukorica vetésterülete egyre zsugorodik, és a művelési területeken egyre gyakrabban pusztítja el a termést az aszály. Ennek fényében a manióka belátható időn belül lekörözheti a kukoricát - főleg, ha a tudományos ismeretekhez politikai akarat is társul.
A fekete földrész keleti és déli részén ugyanis a parasztok egyelőre ragaszkodnak a kukorica termesztéséhez, pedig ennek a klimatikus feltételei egyre kevésbé adottak. Bár az első magokat portugálok hozták Afrikába a XVII. században, az afrikai népek szentül hiszik, hogy a kukorica termesztése és fogyasztása ősi afrikai tradíció, amellyel nem lehet szakítani.
Márpedig az éghajlat melegedése, az egyre hosszabb aszályos időszakok és a sivatagosodás előbb-utóbb ki fogja kényszeríteni a szemléletváltást. Ehhez ad tudományos támpontot a kolumbiai Palmirában levő trópusi mezőgazdasági központ munkatársai által kidolgozott élelmiszerbiztonsági program, amelynek eredményéről a Tropical Plant Biology című folyóirat adott hírt.
"A manióka a haszonnövények Rambója - mondta az amerikai hírügynökségnek nyilatkozva Andy Jarvis, a program vezetője. - Képes megbirkózni az éghajlat szinte minden kihívásával. Virul a forróságban, amikor pedig beüt az aszály, egyszerűen becsukódik, és kivárja az esős évszakot. Egyetlen más közismert növény sem mutat ekkora ellenálló-képességet."
2030-ig a Föld légkörének átlaghőmérséklete várhatóan 1,2-2,0 Celsius fokkal fog emelkedni. Ennek, valamint az esőzések ritkulásának köszönhetően a manióka "verhetetlen bajnokká" válik az afrikai haszonnövények között - jósolja a kolumbiai intézet tanulmánya. Kelet-Afrikában húsz éven belül 10 százalékkal növekedhet a betakarított maniókatermés. Nyugat-Afrikában, ahol a leginkább elterjedt közszükségleti cikk a maniókaliszt, a cserje szilárdan tartja pozícióját, lekörözve a burgonyát, amelynek vetésterülete 15 százalékkal zsugorodhat. Babból 20, banánból 13 százalékkal kevesebb termést jósol a következő évekre a tanulmány.
Afrika hűvösebb éghajlatú déli régiójában a légkör melegedése 5 százalékkal növelheti a manióka termőterületét. Egyedül az esőben viszonylag gazdag Közép-Afrikában várható szerény 1 százalékos növekedés.
A maniókával kapcsolatos kutatás évtizedeken át háttérbe szorult más haszonnövények (kukorica, rizs, búza) mögött. A kutatásnak még inkább szárazság-, illetve hidegtűrő fajtákra történő összpontosítása révén a manióka termesztését ki lehetne terjeszteni a Szaharától délre eső aszályos vidékekre, valamint Dél-Afrika hűvösebb régióira. Intenzívebb kutatással elérhető lenne a különböző rovarkártevőkkel és betegségekkel szembeni ellenálló-képesség fokozása is.
"Ha sikerülne csökkenteni a manióka sebezhetőségét kártevőkkel és betegségekkel szemben, azzal elhárulna az utolsó akadály annak útjából, hogy ez a növény biztos élelemforrás legyen emberek milliói számára. Ha felvértezzük magunkat ezekkel a fenyegetésekkel szemben, akkor a manióka lesz az éghajlatváltozásnak leginkább ellenálló haszonnövény Afrikában" - hangoztatta Jarvis.